SIBO – Vékonybélfertőzés, ahogy én látom

Ha este, lefekvés után gurguláznak a beleitek, biztosak lehettek benne, hogy az nem jó jel. Nem a levegő mozgásáról beszélek! Puffadás kísérheti ugyan, de ez a gurgulázás különbözik minden fajta felfúvódást kísérő légmozgástól. Általában egy bizonyos helyen lokalizált tünetekről van szó. Olyan érzés, mintha valami folyadék buborékolna egyfolytában és fekve kifejezettebb a tünet, ülve, állva nem érezhető annyira. Ilyet éreztem a majdnem egy évvel ezelőtt diagnosztizált entamoebea histolytica fertőzéskor és ilyet éreztem most is, megjárva 2 sürgősségit és túl egy jó pár infúzión. Állítólag semmi bajom, a negatív leletek ellenére a beleim mégis gurguláznak egyfolytában. Szuper! Mikor lesz ennek vége? Azt hittem, a korábbi clostridium difficile, szalmonella fertőzés már rég a múlté és csak a béldiszbiózisomat kell helyreállítanom a további fertőzések megelőzése érdekében. Neki álltam szigorúan diétázni. Pirítós, főtt zöldségek, főzelékek, sőt bébiételek voltak az étrendemen. Vártam…. Vártam, hogy az emésztésem helyreálljon. Nem tetszett ami történik. Ahogy teltek a hetek egyre biztosabban tudtam, hogy valami nincs rendben. Alig ettem, mégis puffadtam. Természetesen a székletem sem volt jó. Úgy döntöttem csináltatok egy mindenre kiterjedő széklet tesztet. Negatív! Juhuuu…fellélegzés. Nincs semmi gond, majd helyreállok. Szedem tovább a probiotikumot és előbb-utóbb minden rendbe jön. Ezt mondta a gasztroenterológus is. 2013 November. A szeptemberi rosszullétem óta nem volt szilárd székletem. Több, mint két hónap eltelt, a gatyámat ráfizettem már a magánorvosokra, meg a hetente vitt fizetős széklet tesztekre. A háziorvos már nem foglalkozott velem, sőt tulajdonképpen azt éreztem, hogy rossz néven veszi, hogy ennyiszer megyek székletvizsgálatot kérni, ezért egy idő után inkább saját költségen, magán úton, szinte hetente csináltattam tesztet, nem kis összegekért. A pohár november végén telt be, amikor már többször előfordult, hogy ettem valamit, és az étel kb szűk 1 óra alatt keresztül ment a bélrendszeremen és emésztetlenül távozott. Ezt mindenki tudja, hogy nem normális. Nekem mégse mondta senki, hogy kellene egy úgynevezett H2 kilégzéses tesztet csináltatni, ha már 2 hónapja ilyen durva emésztési gondjaim vannak. A H2 kilégzéses teszt megmutatja a laktózintoleranciát, kimutatható vele az úgynevezett kontaminált vékonybél szindróma és meghatározható vele a vékonybél tranzitideje. Elmentem a gasztrósomhoz, aki az alapján, hogy említettem, hogy a táplálék emésztetlenül távozik, miután keresztül megy rajtam, egyértelműen vékonybél fertőzést diagnosztizált és 2 hetes Rifaximin-t (Normix) antibiotikum kúrát javasolt. Tulajdonképpen megfertőződött a vékonybelem szeptemberben a wellnessben eltöltött 3 nap alatt és 2 és fél hónap alatt totálisan elszaporodtak bennem a vékonybelembe egyáltalán nem való baktériumok. Csodálatos! Nyers zöldséget már soha nem fogok enni, de ezek után wellnessbe sem fogok járni. A legújabb terápia a kontaminált vékonybél szindrómára a Rifaximin, ami nem szívódik fel, csak a bélben fejti ki hatását, így nem annyira terheli a szervezetet. Beszedtem. Javult az állapotom, de nagyon labilis volt. Az orvos újabb 2 hetes kúrát javasolt. Beszedtem azt is. Még ezután sem volt 100%-os a rendszer. Egy újabb 1 hetes kúrát kaptam, illetve azt mondta az orvos, hogy ha nem leszek teljesen jól, akkor elküld kilégzési tesztre, ahova egyébként is elküld majd egy kis idő múlva, hogy leellenőrizzük, hatásos volt-e a kezelés. Az 5 hetes Rifaximin kúra után végre székrekedésem lett. Végre….Igen, gondoltam inkább ez, mint a folyamatos hasmenés. A körülményekhez képest jól voltam. A későbbi kilégzési tesztem is negatív lett. Boldogság… Azonban az ötödik hét után nem sokkal, egyik reggel, hason fekve arra ébredtem, mintha egy kést szúrnának a jobb borda ívem alá. Hirtelen összegörnyedtem, és még levegőt sem kaptam annyira fájt. A fájdalom ijesztően éles volt és alig akart enyhülni. Hiába forogtam bárhogy, hiába tettem a hasamra vizes borogatást szinte semmi enyhülés. Az éles fájdalom hirtelen átment lüktetésbe, ami ugyan enyhébb volt de még mindig szokatlanul intenzív. Azt hittem kilyukadt a belem. Komolyan….Onnantól kezdve ez a fájdalom végigkísérte a mindennapjaim. Szinte csak, ha üres volt a rendszer akkor enyhült annyira, hogy nem fókuszált oda az agyam. Alig aludtam, mert esténként volt határozottabb a fájdalom. Az esküvönket is koplalva csináltam végig, hogy ne fájjon a hasam közben. Ahogy ülök most itt a gép előtt és írom a sztorit még mindig érzem a fájdalmat tompán, pedig már 2017 március van. Nem tudom, hogy csak azért mert annyira belevésődött az agyamba a fájdalom az évek során, vagy mert még mindig sérült ott a vékonybél nyálkahártyája egy ponton valamennyire és azért érzem még mindig. A gyógyszeres kezelést követően, szinte a fájdalom megjelenésével egy időben egy nagyon kellemetlen kísérő tünet kezdett formálódni a képemen szépen lassan. Az arcomon elkezdtek kijönni apró pici hámló pöttyök. Először csak kevés, majd egyre több és egyre fájdalmasabb. Szégyelltem az arcom, pedig tudtam, hogy ez nem normális, de féltem attól, hogy így maradok örökre. A történet új fejezethez érkezett. Azonban még mindig nem a gyógyulás fejezetéhez.